A világ legnagyobb tőkepiaca, a forex számos esetben nagy lehetőségeket tartogat a devizák extrém felül vagy alulértékeltségének köszönhetően. A három legnagyobb ilyen jellegű devizaspekulációt mutatjuk be ebben a cikkben.

3. számú: Andy Krieger a kiwi ellen

1987-ben, Andy Krieger a Banker Trust 32 éves deviza kereskedője nagy figyelemmel kísérte, hogy a Fekete Hétfő után melyik devizák erősödtek legjobban az USD-vel szemben. Mivel a befektetők és vállalatok olyan devizákba menekültek az amerikai dollárból, amelyek kevésbé omlottak össze, számos deviza túlértékelté vált, lehetőséget teremtve ezzel deviza spekulációkra. A Krieger által kiszemelt deviza az új-zélandi dollár, más néven kiwi volt.

Relatív új opciós technikák segítségével Krieger több száz millió dollár nagyságú short pozíciót vett fel a kiwi ellen. Az eladási megbízásai meghaladták Új Zéland pénzkínálatát. A kiwi élesen esni kezdett az eladói nyomás és a forgalomban lévő deviza mennyiségi hiányának köszönhetően. Ezzel a pozíciójával Krieger több millió dollár nyereséget csinált az alkalmazóinak.

A legenda szerint az új-zélandi kormány tisztviselői megpróbálták rávenni Krieger főnökeit, hogy utasítsák Kriegert, hogy szálljon ki a kiwiből. Később elhagyta a Banker Trust-ot, hogy Soros Györggyel dolgozhasson együtt.

2. számú: Stanley Druckenmiller a márkára fogad – kétszer

Stanley Druckenmiller több millió dollárt csinált azzal, hogy kétszer is ugyanabban a devizában vett fel long pozíciót, amikor Soros György Quantum Fund-jában dolgozott traderként.

Az első pozícióját a Berlini Fal leomlásakor nyitotta. A Kelet és Nyugat Németország egyesítése során felmerülő nehézségek miatti aggodalmak Druckenmiller által már extrémnek tartott szintekre hajtotta le a német márkát. Több millió dolláros tétet tett a német márka jövőbeni emelkedésére, mígnem Soros utasította, hogy növelje a pozíciót 2 milliárd márkára. Utána a dolgok az elképzeléseik szerint alakultak, 60%-os hozamhoz segítve ezzel a Quamtum Fund-ot.

Nagy valószínűséggel az első pozícióján elért nagy sikere késztette Druckenmillert arra, hogy továbbra is a márkában próbálkozzon. Amíg Soros György az angol jegybank térdre kényszerítésével volt elfoglalva, ő úgy gondolta, hogy a főnöke pozíciója a márkával szemben is esésre kényszeríti a fontot. Ez egy bonyolultabb pozíció volt, a fundamentális tényezőkből kiindulva angol részvényeket és német kötvényeket is vásárolt egyszerre. A siker ebben az esetben sem maradt el.

1. számú: Soros György az angol font ellen

1990-ben a német gazdaság, még az újraegyesítésből adódó nehézségek ellenére is erősebb volt, mint az angol gazdaság. Ennek ellenére az angolok 2,7 márka felett akarták tartani a font árfolyamát. Ezen próbálkozásuk közben magasan tartották az alapkamatot és az inflációt is.

Számos deviza spekuláns, Soros Györggyel az élen, úgy vélte, hogy egy ilyen fix átváltási ráta nem tartható fenn sokáig a piaci erőkkel szemben. Ezért short pozíciókat kezdtek felvenni az angol fonttal szemben. Soros egyre nagyobb kölcsönöket vett fel, hogy növelni tudja pozícióját. Közben Anglia kétszámjegyűre növelte alapkamatát, megpróbálva ezzel befektetőket odacsábítani. Az angol kormány azt remélte, hogy ezzel a lépéssel sikerül a nagy mértékű eladói nyomást ellensúlyozniuk és nagy mértékű vételi nyomást teremteniük.

Idő közben, a kamatok kifizetésekor jött rá az angol kormány, hogy több milliárd fontjába fog kerülni a font védelme, amit nem tudott megengedni magának. Így történhetett meg, hogy Soros György térdre kényszerítette az angol jegybankot és keresett ezzel legalább 1 milliárd dollárt. Az érdekessége az egésznek, hogy utána a kormány kénytelen volt leértékelni a fontot, aminek a segítségével sokkal versenyképesebb lett az angol gazdaság.